A paraj ültetése az egyik legelső kerti munkafolyamat, amely megnyitja a szezont a konyhakertben, hiszen ez a növény kiválóan bírja a korai hűvösebb időjárást. A sikeres szaporítás alapja a jól megválasztott időpont és a megfelelő minőségű vetőmag beszerzése, amely garanciát jelent a jó csírázási arányra. Nem szabad elfelejteni, hogy a paraj rövid tenyészidejű növény, így akár több szakaszban is vetheted a folyamatos ellátás érdekében. Ebben a fejezetben részletesen átvesszük a magvetés technikáját, a talaj-előkészítést és a szaporítási módokat.
A magvetési alapismeretek közé tartozik a pontos időzítés, ami a paraj esetében kora tavasztól egészen az ősz végéig terjedhet. Tavasszal, amint a talaj felső rétege már munkálható, megkezdheted az első vetéseket, akár már március elején is. Az őszi vetés augusztus végén vagy szeptemberben esedékes, ami lehetővé teszi, hogy még a komolyabb fagyok előtt kifejlődjenek a fiatal növények. A szakaszos vetés, például kéthetes időközönként, biztosítja, hogy ne egyszerre érjen be az összes levél, hanem folyamatosan szüretelhess.
A magágy előkészítése során a földet apró morzsás szerkezetűvé kell tenni, hogy az apró magvak közvetlenül érintkezhessenek a talajszemcsékkel. A vetési mélység általában egy-két centiméter, ennél mélyebbre ne kerüljenek a magok, mert nehezen fognak a felszínre törni. A sorok közötti távolság legyen legalább húsz-huszonöt centiméter, hogy a növényeknek legyen elég helyük a fejlődéshez és a levegő is szabadon áramolhasson közöttük. A vetés után finoman nyomkodd le a földet a sorok felett, és egy gyengéd öntözéssel segítsd elő a csírázás megindulását.
Bár a parajt legtöbbször helybe vetéssel termesztjük, a palántanevelés is egy járható út, különösen a korai, hajtatott termesztés esetén. Ha palántákat nevelsz, használj tápkockákat vagy tőzegcserepeket, hogy a kiültetéskor ne sérüljön a növény érzékeny gyökérzete. A kiültetést akkor végezd el, amikor a palántáknak már van legalább két-három valódi levele és a gyökérzet átszőtte a nevelőközeget. A palántázás előnye a helybe vetéssel szemben a biztosabb eredés és a gyomokkal szembeni kezdeti versenyelőny.
A szaporítási ciklusok fenntartása érdekében akár saját magot is foghatsz, ha hagysz néhány növényt magszárba szökkeni a nyár elején. A paraj szélporozta növény, így a magok érésekor figyelni kell arra, hogy a száraz terméseket időben begyűjtsd, mielőtt azok elszóródnának. Az önvető tulajdonságát is kihasználhatod: ha hagyod, hogy a magok maguktól a földre hulljanak, gyakran spontán kikelnek az ősz folyamán. Ez a természetes megújulás kevesebb munkát igényel, de az állomány szabályozatlansága miatt kevésbé kiszámítható eredményt ad.
