A jakabliliom ültetése az egyik legizgalmasabb folyamat a kertész számára, hiszen ekkor dől el a növény jövő évi sikere és virágzási hajlandósága. A hagymákat tavasszal, a fagyveszély elmúltával szabad kiültetni, amikor a föld már kellően felmelegedett és hívogató a gyökerek számára. Nagyon fontos, hogy az ültetés mélységét pontosan határozd meg, mert ez befolyásolja a virágszár stabilitását és a hagyma fejlődését. Egy jól kivitelezett ültetés alapozza meg azt a látványt, amelyben később gyönyörködni fogsz a kertedben vagy a teraszodon.
Az ültetési folyamat során ügyelj arra, hogy a hagyma felső harmada vagy nyaka kissé emelkedjen ki a földfelszín felett. Ez a módszer segít megelőzni a hagyma rothadását és elősegíti a virágszár könnyebb áttörését a talajon keresztül. Ha túl mélyre ülteted, a virágzás elmaradhat vagy a hajtás gyenge lesz, ami rontja az összképet. A hagymák közötti távolság legalább tíz-tizenöt centiméter legyen, hogy elegendő életterük maradjon a levelek kibontakozásához.
A talaj előkészítése nem maradhat el, ha professzionális eredményre törekszel a jakabliliom nevelése során. Forgasd át alaposan a földet, és keverj hozzá némi érett komposztot, de ügyelj rá, hogy a trágya ne érintkezzen közvetlenül a hagymával. A drénréteg kialakítása az ültetőgödör alján, például kavicsból vagy zúzott kőből, megvédi a növényt a pangó víztől. A megfelelően előkészített ágyás biztosítja a gyors begyökeresedést és az optimális tápanyagfelvételt az induló időszakban.
A szaporítás legegyszerűbb és leggyorsabb módja a fiókhagymák leválasztása az anyanövényről a teleltetés előtt vagy után. Ezeket az apró hagymákat óvatosan válaszd le, ügyelve arra, hogy a gyökérzetük ne sérüljön meg jelentősen a művelet közben. Az így nyert új növényeket külön cserépbe ültetve nevelheted tovább, amíg el nem érik a virágzóképes méretet. Ez a módszer garantálja, hogy az új egyedek genetikailag megegyeznek az anyanövénnyel, így megőrizheted a különleges színváltozatokat.
A magról történő szaporítás bár lassabb folyamat, nagy türelmet és odafigyelést igényel a kertésztől, de különleges élményt nyújt. A magokat frissen kell elvetned egy könnyű, steril vetőföldbe, és állandó párás, meleg környezetet kell biztosítanod a csírázáshoz. A kis magoncok lassan fejlődnek, és általában három-négy évre is szükség lehet, mire az első virágok megjelennek rajtuk. Ezt a módszert főként akkor érdemes alkalmaznod, ha új variációkkal kísérleteznél vagy nagy mennyiségű növényt szeretnél előállítani.
