A szárnyas feketeszem metszése és visszavágása
A szárnyas feketeszem gondozásának egyik gyakran elhanyagolt, pedig kulcsfontosságú eleme a rendszeres és szakszerű metszés. Sokan ódzkodnak a metszőolló használatától, attól tartva, hogy kárt tesznek a növényben, pedig a valóság az, hogy a tudatos visszavágás az egyik leghatékonyabb eszköz a kezünkben a növény formálásához, a virágzás serkentéséhez és az egészségének megőrzéséhez. A metszés egyfajta párbeszéd a növénnyel: azáltal, hogy eltávolítunk bizonyos részeket, arra ösztönözzük, hogy az energiáit a számunkra kívánatos irányba, például dúsabb lombozat vagy több virág fejlesztésére fordítsa. Legyen szó a fiatal palánták csúcskázásáról, a szezon közbeni karbantartó metszésről vagy a teleltetés előtti erőteljes visszavágásról, minden beavatkozásnak megvan a maga célja és ideje. A metszés nem egy ördöngös feladat, csupán néhány alapvető technika és elv ismeretét igényli. A megfelelő időben és módon elvégzett vágásokkal egy sokkal kompaktabb, sűrűbb és virágokban gazdagabb növényt nevelhetünk, megelőzve a felkopaszodást és a kusza, rendezetlen hajtások kialakulását. A következőkben részletesen bemutatjuk a szárnyas feketeszem metszésének különböző formáit és azok helyes technikáját, hogy a legtöbbet hozhassuk ki ebből a csodálatos kúszónövényből.
A metszés célja és alapelvei
A szárnyas feketeszem metszésének több fontos célja van, amelyek mind a növény esztétikai értékének és életerejének növelését szolgálják. Az elsődleges és leggyakoribb cél a bokrosodás serkentése. A növény természetes növekedési hormonjai (auxinok) a hajtáscsúcsokban termelődnek, és gátolják az alatta lévő oldalrügyek kihajtását. A hajtáscsúcs visszacsípésével vagy levágásával ezt a gátlást megszüntetjük, aminek hatására az alvó oldalrügyek aktivizálódnak és új hajtásokat fejlesztenek. Ennek eredményeképpen ahelyett, hogy egy-két hosszú, felkopaszodó szárral rendelkeznénk, egy sűrű, dús, több elágazásból álló növényt kapunk, ami sokkal látványosabb és dekoratívabb.
A második fontos cél a virágzás ösztönzése. A szárnyas feketeszem az új, azévi hajtásokon hozza a virágait. A metszés által serkentett új elágazások végeredményben több virágzó hajtást jelentenek, így a metszett növény összességében sokkal több virágot fog hozni, mint egy metszetlen társa. Ide tartozik az elnyílt virágok rendszeres eltávolítása, az úgynevezett „deadheading” is. Ez a művelet megakadályozza a növényt a magképzésben, ami rengeteg energiát vonna el. Az elhervadt virágok lecsípésével a növényt arra késztetjük, hogy energiáit ne a magok érlelésére, hanem újabb és újabb bimbók fejlesztésére fordítsa, ezzel jelentősen meghosszabbítva a virágzási szezont.
A metszés harmadik célja a növény méretének és alakjának szabályozása, valamint az egészségének megőrzése. A szárnyas feketeszem gyorsan növő kúszónövény, amely hajtásai könnyen kusza, rendezetlen szövevénnyé válhatnak. A metszéssel kordában tarthatjuk a növekedését, a támasztékra irányíthatjuk a hajtásokat, és egy esztétikusabb formát alakíthatunk ki. Ezenkívül a metszés során eltávolítjuk a sérült, beteg vagy elszáradt növényi részeket, ami egyfajta növény-higiéniai beavatkozás. Ez csökkenti a betegségek terjedésének kockázatát és javítja a lombozat szellőzését, ami szintén hozzájárul a növény egészségének fenntartásához.
A metszés alapelve, hogy mindig tiszta és éles eszközt használjunk. Egy tompa metszőolló vagy kés roncsolja a növény szöveteit, ami nehezíti a sebgyógyulást és utat nyithat a kórokozóknak. Használat előtt és után érdemes az eszközt alkohollal vagy más fertőtlenítőszerrel letörölni, különösen, ha több növényen is dolgozunk, hogy megelőzzük a betegségek átvitelét. A vágást mindig egy rügy vagy levélpár felett, enyhén ferdén ejtsük meg, körülbelül fél centiméterrel. A ferde vágási felületről könnyebben lefolyik a víz, csökkentve a rothadás esélyét.
További cikkek a témában
A metszés időzítése és különböző típusai
A szárnyas feketeszem metszését az év különböző szakaszaiban, eltérő célokkal végezhetjük. A legelső beavatkozás a fiatal palánták visszacsípése, vagy más néven csúcskázása. Amikor a fiatal növény eléri a 15-20 centiméteres magasságot és már több levélpárral rendelkezik, a főhajtás legfelső 2-3 centiméteres részét az ujjainkkal vagy egy ollóval csípjük le. Ez a művelet, ahogy korábban említettük, arra ösztönzi a növényt, hogy az alsóbb levélhónaljakból új oldalhajtásokat növesszen. Ezt a folyamatot a szezon elején 2-3 alkalommal megismételhetjük az újonnan fejlődő oldalhajtásokon is, amíg el nem érjük a kívánt sűrűséget. Ez a technika különösen fontos a függőkosarakba vagy dézsákba szánt növényeknél a dús, kompakt forma kialakításához.
A vegetációs időszak alatt, nyáron, egy karbantartó vagy formázó metszést végezhetünk. Ennek célja a növény alakjának megőrzése, a túlságosan hosszúra nyúlt, elkalandozó hajtások visszakurtítása és a rendezett megjelenés fenntartása. Bármikor levághatjuk azokat a hajtásokat, amelyek rossz irányba nőnek, vagy túlságosan kilógna a kívánt formából. Ez a folyamatos, enyhe metszés szintén serkenti az elágazódást és a folyamatos virágzást. A karbantartó metszés része az elnyílt virágok és a sárguló, beteg levelek folyamatos eltávolítása is, amit hetente legalább egyszer érdemes elvégezni.
A harmadik metszési típus a teleltetés előtti, erőteljes visszavágás. Mivel a szárnyas feketeszemet a fagyok előtt fagymentes helyre kell vinni, a több méteres hajtásokat praktikussági okokból is le kell rövidíteni. Az első fagyok előtt, általában októberben, a növény hajtásait vágjuk vissza bátran a talajfelszíntől számított 15-20 centiméteres csonkokra. Ez a drasztikus metszés segít a növénynek a nyugalmi időszakra való felkészülésben, csökkenti a párologtató felületet és a kártevők áttelelésének esélyét. Tavasszal a növény ezekből a csonkokból, illetve a gyökérnyakból fog új, erős hajtásokat hozni.
Az átteleltetett növényeknél tavasszal, a kiültetés előtt is szükség lehet egy metszésre. Az ébredés után vizsgáljuk át a növényt, és távolítsuk el a tél folyamán esetlegesen elszáradt vagy elfagyott részeket. Ez a tavaszi tisztogató metszés segít, hogy a növény minden energiáját az egészséges, új hajtások fejlesztésére koncentrálhassa. Az új hajtások megjelenése után ismét alkalmazhatjuk a csúcskázást a bokrosabb növekedés érdekében, felkészítve a növényt az új szezonra.
További cikkek a témában
A metszés gyakorlati technikái
A metszés technikája egyszerű, de néhány alapvető szabályt érdemes betartani a siker érdekében. A legfontosabb, hogy a vágást mindig egy nódusz, azaz egy levélpár vagy rügy felett ejtsük meg. A nóduszok azok a pontok a száron, ahonnan az új hajtások és levelek erednek. Ha a vágást a nódusz felett hagyott túl hosszú szórcsonkon (internódiumon) végezzük, ez a csonk elhalhat és visszaszáradhat, ami betegségek behatolási pontjává válhat. Az ideális vágási pont körülbelül 0,5-1 cm-rel a nódusz felett van.
A vágás iránya enyhén ferde legyen, a rügytől vagy levélpártól elfelé lejtsen. Ez a technika biztosítja, hogy a nedvesség, például az eső vagy az öntözővíz, lefolyjon a vágási felületről, ahelyett, hogy megállna rajta. A pangó víz a sebfelületen a rothadás és a gombás fertőzések melegágya lehet. Bár a szárnyas feketeszem vékony hajtásainál ez kevésbé kritikus, mint a fás szárú növényeknél, a helyes technika elsajátítása a jó kertészeti gyakorlat része.
A „deadheading”, vagyis az elnyílt virágok eltávolítása során ne csak a hervadt szirmokat csípjük le. Az egész virágot, a virágszárral együtt távolítsuk el, egészen a legközelebbi levélig vagy elágazásig. Ha csak a virágot távolítjuk el, a növény még mindig energiát pazarolhat a magkezdeményt tartalmazó magház fenntartására. A teljes virágszár eltávolításával biztosíthatjuk, hogy a növény valóban az új virágok képzésére fókuszáljon. Ezt a műveletet a növény rendszeres átvizsgálásakor, akár hetente többször is elvégezhetjük.
A metszés során mindig tartsuk szem előtt a növény természetes formáját és növekedési habitusát. A cél nem egy mesterséges, geometrikus forma kialakítása, hanem a növény természetes szépségének kiemelése, a sűrűbb, egészségesebb lombozat és a gazdagabb virágzás elérése. Figyeljük a növényt, és hagyjuk, hogy az „vezesse” a metszőollónkat. A rendszeres, de mérsékelt metszés sokkal jobb eredményt hoz, mint a ritkán elvégzett, drasztikus beavatkozás (kivéve a teleltetés előtti visszavágást). A metszés egy folyamatos gondozási feladat, amely meghálálja a ráfordított időt és figyelmet.
📷 Forest & Kim Starr, CC BY 3.0, via Wikimedia Commons
