A fehér som ültetése és szaporítása

A fehér som ültetésekor a siker alapja a megfelelő időzítés és a gondos helyszínválasztás a kertben. A legideálisabb időszak a telepítésre a kora tavasz vagy a késő ősz, amikor a növény nyugalmi állapotban van. Ilyenkor a talaj még vagy már elég nedves ahhoz, hogy a gyökerek zavartalanul megindulhassanak az új helyükön. A fagymentes napokon elvégzett ültetés biztosítja, hogy a cserje még a nagy nyári melegek előtt megerősödjön.

Az ültetés előtt érdemes alaposan felmérni a talaj minőségét és vízáteresztő képességét az adott területen. A fehér som szereti a tápanyagdús közeget, ezért az ültetőgödörbe keverjünk érett komposztot vagy istállótrágyát. A gödör legyen legalább kétszer akkora, mint a növény gyökérlabdája, hogy a gyökerek könnyen terjeszkedhessenek. A kemény, tömör talajrétegeket lazítsuk fel az alján a jobb vízelvezetés érdekében.

A növény elhelyezésekor ügyeljünk arra, hogy az ültetési mélység megegyezzen azzal, ahogy korábban a faiskolában nevelkedett. A túl mélyre ültetett tő könnyen berothadhat, míg a túl sekélyen lévő kiszáradhat a felszíni hőhatásoktól. Miután a növényt a gödörbe helyeztük, töltsük vissza a földet és óvatosan tapossuk meg a töve körül. Ez a lépés segít megszüntetni a légzsákokat a gyökerek között, ami létfontosságú a tapadásukhoz.

Az ültetést követő alapos beöntözés elengedhetetlen, még akkor is, ha a talaj alapvetően nedvesnek tűnik. A víz segít a földnek a gyökerekhez simulni, és azonnal hidratálja a növényt az átültetés sokkja után. Érdemes egy kis földtányért kialakítani a tő körül, hogy az öntözővíz ne folyjon el a területről. A frissen ültetett somot az első évben kiemelten figyelni kell az öntözés tekintetében.

Szaporítás fás dugványozással a téli időszakban

A fehér som szaporításának egyik legegyszerűbb és legeredményesebb módja a fás dugványozás alkalmazása. Ezt a folyamatot a téli hónapokban, a növény teljes nyugalmi állapotában, általában november és február között végezzük. Ilyenkor olyan egyéves, egészséges vesszőket kell választani, amelyek ujjnyi vastagságúak és jól beértek. A fás dugványok rendkívül szívósak, és tavasszal nagy arányban erednek meg.

A vesszőkből körülbelül húsz-huszonöt centiméteres darabokat vágunk éles és fertőtlenített metszőollóval. Az alsó vágást közvetlenül egy rügy alatt, vízszintesen végezzük, míg a felsőt rügy felett, ferdén, hogy a csapadék lefolyhasson róla. Fontos, hogy megjegyezzük, melyik a dugvány alsó vége, mert fordítva elültetve nem fog megeredni. A levágott darabokat érdemes azonnal vagy rövid időn belüli nedves közegbe helyezni.

A dugványokat egy védett kerti ágyásba vagy mély cserépbe is ültethetjük, úgy, hogy csak a felső egy-két rügy látsszon ki a földből. A talaj legyen laza, homokkal kevert föld, amely nem engedi megállni a vizet a dugványok körül. A téli időszak alatt a vesszők lassan kalluszosodnak, és az első tavaszi napsugarakra elkezdenek gyökeret fejleszteni. A fás dugványozás előnye, hogy szinte semmilyen speciális eszközt vagy berendezést nem igényel.

A sikeres gyökeresedés után, ami általában a következő őszre következik be, a fiatal növényeket végleges helyükre ültethetjük. Az első évben a kis növények lassabban növekednek, de a második évtől már intenzív fejlődésnek indulnak. Ez a módszer kiválóan alkalmas arra, hogy nagyobb mennyiségű növényt állítsunk elő egyetlen anyatőről. A fehér som hálásan reagál erre a hagyományos szaporítási eljárásra.

Zölddugványozás a vegetációs időszak alatt

A nyári időszakban végzett zölddugványozás egy másik hatékony módja a fehér som sokszorosításának a kertben. Ezt június végén vagy július elején célszerű elvégezni, amikor a hajtások már elkezdenek kissé fásodni, de még rugalmasak. A hajtáscsúcsokból tíz-tizenöt centiméteres darabokat vágunk, ügyelve arra, hogy friss és egészséges részeket válasszunk. A reggeli órákban gyűjtött dugványok tartalmazzák a legtöbb nedvességet, ami növeli a túlélési esélyeket.

A dugványok alsó leveleit el kell távolítani, hogy csökkentsük a párologtatást és helyet biztosítsunk a gyökérképződésnek. A felső levelek felét is levághatjuk, ha túl nagyok, ezzel tovább mérsékelve a vízveszteséget a gyökeresedés folyamata alatt. A vágási felületet érdemes gyökereztető hormonba mártani, bár a fehér som e nélkül is viszonylag jól gyökeresedik. A szakszerű előkészítés jelentősen javítja az eredési statisztikákat.

A zölddugványokat nedves tőzeg és perlit keverékébe ültessük, és biztosítsunk számukra magas páratartalmat. Ezt elérhetjük egy fóliatakarással vagy egy egyszerűen ráhelyezett befőttesüveggel is a cserép felett. A közvetlen napfénytől óvni kell őket, mert a fólia alatt a levegő túlhevülhet és megégetheti a zsenge hajtásokat. A gyökeresedés ebben a fázisban általában négy-hat hetet vesz igénybe a tapasztalatok szerint.

Amikor megjelennek az első új hajtások, az a sikeres gyökeresedés biztos jele a kertész számára. Ilyenkor fokozatosan hozzá kell szoktatni a növényeket a kinti levegőhöz a páratartalom csökkentésével. A tél beállta előtt a fiatal töveket érdemes fagymentes helyen vagy alaposan takarva teleltetni az első évben. A zölddugványozással nyert növények teljesen azonosak lesznek az anyanövénnyel, megőrizve annak minden tulajdonságát.

Magvetés és a természetes szaporulat kezelése

Bár a fehér som magról is szaporítható, ez a módszer jóval időigényesebb és bizonytalanabb eredményt hoz a dugványozáshoz képest. A magok begyűjtésére ősszel kerülhet sor, amikor a fehér bogyótermések teljesen beérnek a bokron. A húsos termésből ki kell mosni a magokat, majd száraz, hűvös helyen kell tárolni őket az ültetésig. A magoknak szükségük van egy hideghatásra, azaz sztratifikációra a sikeres csírázáshoz.

A vetést elvégezhetjük közvetlenül a szabadba az őszi hónapokban, így a természet elvégzi a hidegkezelést. Tavasszal a magoncok elkezdenek kibújni, de kezdetben igen lassan fejlődnek és nagy figyelmet igényelnek. A magról nevelt somok esetében előfordulhat, hogy nem öröklik tökéletesen az anyanövény díszítőértékét, például a vesszők színét. Ezért a nemesített változatoknál inkább a vegetatív szaporítás ajánlott a szakemberek szerint.

Gyakran előfordul, hogy a kertben a fehér som önmagától is szaporodik a lehajló ágak legyökeresedésével. Ezt a folyamatot bújtatásnak nevezzük, és mi magunk is segíthetjük egy-egy ág rögzítésével a földhöz. Egy év elteltével a földdel érintkező részen erős gyökérzet alakul ki, amit leválaszthatunk az anyanövényről. Ez a legtermészetesebb és legkíméletesebb módja az új egyedek nyerésének a kertünkben.

A magoncok és a fiatal sarjak kezelésekor fontos a gyommentesítés és a rendszeres öntözés biztosítása. A fiatal növények még nem rendelkeznek mély gyökérzettel, így hamar kiszáradhatnak a nyári aszály idején. Ha magról kísérletezünk, türelmesnek kell lennünk, mert több évbe telik, mire a bokor eléri dekoratív méretét. A szaporítás ezen módja inkább a természetes kertekbe vagy vadon élő sövények kialakításához javasolt.