A szárnyas feketeszem teleltetése

A szárnyas feketeszem, ez a Kelet-Afrikából származó, vibráló színű kúszónövény a mi éghajlatunkon nem télálló, ami azt jelenti, hogy a szabadban nem éli túl a fagyos téli hónapokat. Sokan ezért egynyári növényként kezelik, és ősszel komposztálják, hogy tavasszal új palántákat ültessenek. Azonban a dédelgetett, különösen szép példányokat vagy a ritkább színváltozatokat egyáltalán nem szükséges veszni hagyni. Megfelelő odafigyeléssel és a helyes technika alkalmazásával a szárnyas feketeszem sikeresen átteleltethető, hogy a következő tavasszal újult erővel, a magról nevelt társainál jóval korábban kezdje meg a virágzást. A teleltetés folyamata egyfajta mesterséges nyugalmi időszakot teremt a növény számára, utánozva a trópusi vidékek szárazabb, hűvösebb periódusait. Ez a folyamat nem csupán a növény megmentéséről szól, hanem egy mélyebb kapcsolatot is kialakít a kertész és növénye között. A gondoskodás, a növény életciklusának végigkísérése a téli pihenőn át egészen a tavaszi újjáéledésig egy különleges élmény, amely során jobban megismerhetjük a növény biológiáját és igényeit. A sikeres teleltetés jutalma egy életerős, fejlett gyökérzettel rendelkező növény, amely a következő szezonban még dúsabb lombozattal és gazdagabb virágzással hálálja meg a téli gondoskodást. A következőkben lépésről lépésre bemutatjuk a teleltetés minden fontos mozzanatát.

A teleltetés szükségessége és alapvető feltételei

A szárnyas feketeszem trópusi eredete miatt a fagyra rendkívül érzékeny. Már egy rövid ideig tartó, 0 °C alatti hőmérséklet is visszafordíthatatlan károsodást okoz a növény föld feletti részein, a levelek és a szárak megfeketednek, pépessé válnak és elhalnak. Mivel a magyarországi telek jellemzően kemény fagyokkal járnak, a szabadföldbe kiültetett növények számára a túlélés lehetetlen. A dézsában, cserépben nevelt példányok esetében pedig nemcsak a lombozat, hanem a gyökérzet is veszélyben van, mivel az edényben lévő kis mennyiségű föld hamar átfagy. A teleltetés tehát az egyetlen módja annak, hogy a növényt több éven keresztül megtartsuk.

A sikeres teleltetés kulcsa a megfelelő körülmények biztosítása a nyugalmi időszak alatt. A növénynek egy olyan helyre van szüksége, amely két alapvető kritériumnak felel meg: fagymentes és világos. A „fagymentes” azt jelenti, hogy a hőmérséklet a téli hónapok alatt sem süllyed 0 °C alá. Az ideális hőmérsékleti tartomány 5 és 10 °C között van. A túl meleg, fűtött szobai környezet nem alkalmas a teleltetésre, mert a növény nem tud nyugalmi állapotba kerülni, és a téli fényszegény időszakban gyenge, betegségekre fogékony hajtásokat növeszt, ami kimeríti az energiatartalékait.

A „világos” feltétel szintén elengedhetetlen. Bár a növény nyugalmi állapotban van és a növekedése lelassul, a fotoszintézishez és az életfolyamatok fenntartásához továbbra is szüksége van fényre. Egy ablakkal rendelkező, hűvös helyiség, mint például egy fűtetlen veranda, egy világos pince, egy fagymentes garázs vagy egy kevéssé fűtött lépcsőház, tökéletesen megfelel a célnak. A fényhiány a levelek lehullásához és a növény legyengüléséhez vezethet, ami csökkenti a tavaszi túlélés esélyét. Minél magasabb a teleltetési hőmérséklet, annál több fényre van szüksége a növénynek.

A teleltetés során a növény gondozási igényei drasztikusan lecsökkennek. A hűvös környezetben a párolgás és a növekedés minimális, így a vízigénye is jelentősen visszaesik. A tápanyag-utánpótlást pedig a nyugalmi időszak alatt teljesen szüneteltetni kell. A teleltetés célja tehát nem a növény növekedésének serkentése, hanem csupán az életben tartása, azaz a „konzerválása” a következő tavaszig. A megfelelő hely és a minimális gondozás együttesen biztosítja, hogy a növény sikeresen átvészelje a telet.

Felkészülés a teleltetésre: metszés és kártevő-mentesítés

A teleltetésre való felkészülést az első fagyok beállta előtt kell megkezdeni, általában szeptember végén, október elején, az időjárás függvényében. Az első és legfontosabb lépés a növény alapos átvizsgálása és megtisztítása. Mielőtt bevinnénk a zárt teleltető helyiségbe, elengedhetetlen, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a növény teljesen egészséges és kártevőmentes. A kinti környezetből a növényen megbújhatnak levéltetvek, takácsatkák vagy más kártevők, amelyek a zárt, melegebb térben gyorsan elszaporodhatnak, és nemcsak a telelő szárnyas feketeszemet, hanem a közelben lévő más szobanövényeket is megfertőzhetik.

Alaposan vizsgáljuk át a levelek fonákját, a szárakat és a levélhónaljakat. Ha kártevőket találunk, a növényt még a szabadban kezeljük. Egy enyhe fertőzést gyakran elegendő egy alapos, szappanos-vizes lemosással orvosolni. Permetezzük le a növény minden részét, majd tiszta vízzel öblítsük le. Makacsabb fertőzés esetén használhatunk káliszappan vagy narancsolaj alapú bio rovarölő szert. Fontos, hogy a növény teljesen tisztán kerüljön a téli szállására, mert a legyengült, telelő növény sokkal kevésbé ellenálló a kártevők támadásával szemben.

A következő lépés a növény visszametszése. A szárnyas feketeszem hosszú, akár több méteres hajtásait nehézkes lenne a lakásban tárolni. A drasztikus visszavágás nemcsak praktikussági szempontból fontos, hanem a növény számára is előnyös. Egy éles, tiszta metszőollóval vágjuk vissza a hajtásokat a talajfelszíntől számított 15-20 centiméteres magasságig. Ez a metszés csökkenti a párologtató felületet, így a növény kevesebb vizet igényel a tél folyamán, és csökken a kiszáradás veszélye. Ezenkívül a metszés arra ösztönzi a növényt, hogy tavasszal a gyökérnyakból erőteljes, új hajtásokat fejlesszen.

A metszés során távolítsuk el az összes elszáradt, sárga vagy betegnek tűnő levelet és szárat. Ez a tisztogató metszés tovább csökkenti a betegségek átvitelének kockázatát. Ne féljünk a határozott visszavágástól; a szárnyas feketeszem jól tűri a metszést, és tavasszal bőségesen kárpótolni fog az új növekedéssel. A visszametszett, megtisztított növény így készen áll arra, hogy elfoglalja téli helyét, és megkezdje a jól megérdemelt pihenőjét a következő virágzási szezon előtt.

Gondozás a téli hónapok alatt

Miután a növényt előkészítettük és elhelyeztük az ideális, 5-10 °C közötti, világos teleltető helyen, a gondozási feladatok a minimálisra csökkennek. A legfontosabb teendő a téli hónapok alatt az öntözés helyes menedzselése. Mivel a növény nyugalmi állapotban van és a hőmérséklet is alacsony, a vízigénye drasztikusan lecsökken. A túlöntözés a teleltetés során az egyik leggyakoribb hiba, ami könnyen a növény pusztulásához vezethet a gyökérrothadás miatt. A cél csupán annyi, hogy a földlabda ne száradjon ki teljesen.

Az öntözés gyakorisága a teleltető hely hőmérsékletétől és páratartalmától függ, de általánosságban elmondható, hogy 2-4 hetente egyszeri, kis mennyiségű vízadag elegendő. Mielőtt öntöznénk, mindig ellenőrizzük a talaj állapotát. Ha a cserép súlyát megemelve könnyűnek érezzük, és a föld felső 4-5 centimétere teljesen száraz, akkor adjunk neki egy kevés vizet. Az öntözéshez használjunk szobahőmérsékletű vizet. A lényeg, hogy a talaj csak enyhén nyirkos legyen, soha ne tocsogjon a vízben. Az alátétben megálló vizet pedig minden esetben öntsük ki.

A tápanyag-utánpótlást a teleltetés ideje alatt, azaz körülbelül októbertől márciusig, teljesen szüneteltetni kell. A növény nyugalmi állapotban nem növekszik aktívan, így nincs szüksége extra tápanyagokra. A téli trágyázás felesleges és káros, mert a fel nem használt sók felhalmozódhatnak a talajban és károsíthatják a gyökereket. A növénynek a tavaszi ébredéskor lesz majd szüksége energiára, amelyet a vegetációs időszak kezdetén, fokozatosan kell majd pótolnunk.

Időnként, havonta egyszer érdemes átvizsgálni a telelő növényt. Ellenőrizzük, hogy nem jelentek-e meg rajta kártevők, és távolítsuk el az esetlegesen elszáradó, sárguló leveleket. A teleltetés során a növény ledobhatja a levelei egy részét, ami normális jelenség, nem kell megijedni tőle. A legfontosabb, hogy a szárak és a gyökérzóna egészséges maradjon. A megfelelő téli gondozás egyfajta türelemjáték, ahol a kevesebb gondoskodás gyakran többet ér, mint a túlzott igyekezet.

A tavaszi ébresztés és kiültetés

A tél végéhez közeledve, általában február végén vagy március elején, a növényen megjelenhetnek az éledezés első jelei: apró, új hajtások kezdenek duzzadni a szárakon. Ekkor itt az ideje, hogy fokozatosan felébresszük a növényt a téli álmából. Helyezzük át egy melegebb, még világosabb helyre, például egy napos ablakpárkányra. A hőmérséklet emelésével párhuzamosan kezdjük el óvatosan növelni az öntözések gyakoriságát és a víz mennyiségét. A talajt tartsuk folyamatosan enyhén nyirkosan, de a pangó vizet továbbra is kerüljük.

A tavaszi ébresztés időszakában megkezdhetjük a tápoldatozást is. Az első néhány alkalommal használjunk a szokásosnál fele koncentrációjú tápoldatot, hogy a gyökerek fokozatosan szokjanak hozzá a tápanyagbevitelhez. Később, ahogy a növekedés egyre erőteljesebbé válik, áttérhetünk a normál adagolásra, kéthetente alkalmazva a virágzó növényeknek szánt tápoldatot. Ekkor van itt az ideje egy formázó metszésnek is, ha szükséges: az esetlegesen elfagyott vagy gyenge, vékony hajtásokat távolítsuk el, hogy a növény energiáját az erős, új hajtások fejlesztésére összpontosítsa.

A szabadba való kihelyezéssel azonban mindenképpen várjuk meg a tavaszi fagyok végét, ami Magyarországon május közepe. A hirtelen változás stresszt jelentene a növénynek, ezért a kiültetés előtt egy-két héttel el kell kezdeni a hozzászoktatást, vagyis az edzést. Először csak néhány órára tegyük ki a növényt egy védett, árnyékos helyre, majd napról napra növeljük a kint töltött időt és a napfény mennyiségét. Ez a folyamat segít a leveleknek alkalmazkodni az erősebb UV-sugárzáshoz és a kinti hőmérséklet-ingadozásokhoz, megelőzve a levelek megégését és a növény sokkos állapotát.

Amikor az időjárás már tartósan meleg, és az éjszakai hőmérséklet sem esik 10 °C alá, a szárnyas feketeszem elfoglalhatja végleges nyári helyét a kertben vagy az erkélyen. Ültethetjük egy nagyobb dézsába friss, tápanyagdús földbe, vagy kiültethetjük a szabadföldbe. A sikeresen átteleltetett növény fejlettebb gyökérzetének és erősebb habitusának köszönhetően jóval korábban és bőségesebben fog virágozni, mint a tavasszal magról vetett vagy palántaként vásárolt társai, meghálálva a téli gondoskodást és türelmet.

📷  Forest & Kim Starr, CC BY 3.0, via Wikimedia Commons