A bíborvörös délvirág metszése nem kötelező feladat minden évben, de jelentősen javíthatja a növény esztétikai megjelenését és kondícióját. Elsősorban a túlterjeszkedő hajtások kordában tartása miatt lehet szükség az olló használatára a sűrűbben ültetett ágyásokban. A metszést a legcélszerűbb tavasszal, az első rügyek megjelenése előtt vagy közvetlenül a fővirágzás lecsengése után elvégezni. Mindig éles és tiszta metszőollót használj, hogy ne okozz roncsolt sebeket a húsos szárakon.
A felkopaszodott, elöregedett töveket erőteljes visszavágással lehet megfiatalítani, ami új, erőteljes hajtások növekedésére serkenti a növényt. Ilyenkor ne félj a hajtások felét vagy akár kétharmadát is eltávolítani, ha a növény alapvetően egészséges és jó kondícióban van. A levágott egészséges hajtásvégeket ne dobd ki, hiszen ezek kiválóan alkalmasak szaporításra, ahogy azt korábban említettük. A visszavágás után a növénynek szüksége lesz egy kis időre a regenerálódáshoz, de az eredmény dúsabb lombozat lesz.
Az elszáradt virágmaradványok eltávolítása, bár aprólékos munka, segít a növénynek abban, hogy energiáit az újabb bimbók képzésére fordítsa. Ha nem vágjuk le a régi virágokat, a növény magérlelésbe kezd, ami jelentősen lerövidítheti a virágzási szezont. A tömeges ültetvényeknél ez a feladat elhanyagolható, ott a természetes körforgás veszi át az irányítást. Kisebb dézsás növényeknél viszont látványos különbséget érhetünk el a folyamatos tisztogatással és a száraz részek kimetszésével.
